Peac Ijász szakosztály

Nagy magyar BB siker a Gornja Stubicán/Horvátország megrendezett FITA csillagos terep minõsítõ versenyen!!

Zágrábtól néhány km-re északra, szerpentines utak vezetenek a kis faluba, Gornja Stubicába. Szûk utak, szántó-vetõ parasztok kis zetorokkal, biciklisek, sok kismotor, vígkedvû (hangos, pergõ-nyelvû) déli szomszédok adják meg a hely hangulatát. No meg néhány íjász, köztük néhány szlovén és magyar. Így is csak 47-en vagyunk, pedig FITA csillagos minõsítõ versenyrõl van szó… Nevezés, ajándék póló, egy-két palack víz, ki mennyit visz. A „tetthely” egy 5-600 m átmérõjû, minimális erdõs részt is tartalmazó terület, amely inkább lankás, dimbes-dombos gabonatáblának modható. A nap kegyetlenül tûz, igaz néha egy kis szél is fúj, amely hozza a széna, kaszált fû illatát. A pálya egy része majdnem teljesen sík, a másikon azért van néhány ravasz hosszú le- és fellövésnek való. Na náááá, hogy a szél itt a legerõsebb… Sok tábla beforgatva, néha talán túlságosan is, a szabályok adta lehetõségeken túl is nehezítik az íjász dolgát (ha már hegy nincs). A vesszõfogók JVD, préselt/ragasztott kerek szalmatáblák. A vesszõ hamar megáll benne, de nem egyenesen, sokszor az abszurditásig ferdén. Ez addig nem baj, amíg 50-60 m-re, vagy sötét helyre nem tetszik ki a célt. Bizony nagy elõny most a fényerõs távcsõ, hogy a vesszõtestet és így a becsapódás helyét meg tudjuk ítélni. A toll/nock…hát az teljesen máshol látszik. No aztán horvát barátaink szeretnek beszélni is… óriási traccsparti megy végig, nemritkán a szomszédos, vagy a még távolabbi csapatok tagjai között is, és miután csak 12 csapat van a 24 táblára -minden második célnál egy- így könnyen belátható, hogy akár 4-5 célnyira (alig néhányszáz méter) is kommunikálnak…. no ebbõl meg a hangerõre lehet következtetni. A célok kihelyezése néhol kifejezetten „izgalmasra” sikerül, 45-55 m-es célok „fejtõl-lábtól” egymás mellett cca. 30 m-re (nem baj esetleg még a revansra is van lehetõség, ha áttéved egy vesszõ…), 20-as szemafor mögött kis bekötõút motorosokkal… Mindemellett a középtávnál is vizet osztanak, kedvesek, segítõkészek, gyakorlatilag nincs probléma. Fáradtan, izzadtan, délamerikai indiánokat megszégyenítõ színû, égõ nyakkal és alkarokkal vonulunk le az eredményre várva. Az ebéd bõséges, és még a kifinomult magyar ízlelõbimbókhoz mérten is megfelelõ. No és az eredmények! A magyar küldöttség tarolta a BB osztályt! 1, 3, 4, 5, 6. hely mind magyar (2, 7-12 horvát)! Remegõ késszel videózom a fiúkat miközben egyenként szólítják õket. Zavarhatta is a magyar dominancia a rendezõket, mert véletlenül (vagy készakarva) „köszönöm, lányok” felkiáltással búcsúztak tõlük a pódiumról….bár, ha a melltartóból indulok ki, lehet, hogy szándékos volt a megszólítás (bocs fiúk, de 1:0 ide!!!!).

This entry was posted on hétfő, június 25th, 2007 at 12:34 and is filed under Íjász hírek. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.