2007. április 29-30, Ajka
Ajka, a szokásos. A tisztáson porfelhõt kavar a szél. Csodálatos erdõ, a dzsungel közepe. Reggel dermesztõ hideg, ahogy feljön a nap nyári meleg zuhan a terepíjászra. Jó kedvû a társaság, sok igazi terepmenõ-manó (fõleg a BB és CU osztályból) van jelen. Izgalmas verseny ígérkezik. A terep igen kemény, sokhelyütt a beállás lehetetlen, a meredély oldalán próbálunk biztos fogást találni. Aki megtalálja, majdhogy nyert ügye van, már „csak” távot becsülni, célra tartani és jól oldani kell, gyerekjáték (vagy inkább felnõtt játék). Apropó: gyerekek is vannak bõven! Ebben élen a BB. Viccek, tréfák, néha egy-egy káromkodás a már-már lehetetlen terep miatt. Kihívások egymás után. 50-55m, legalább 35 fok lefelé, késõbb ziháló mellkassal egy 20m-es szemafor. Majd tûzõ ellenfénybõl a sötét erdõbe kitett célra egy lövés….inkább három! Még jó, hogy csak 5-10 fok felfelé. GL Robin Hood-ot játszik. Csak egy lightspeed-je bánja. A legjobban a 30m-re kitett 40-es tábla tetszett 45 fokos szögben felfelé….bár a hasonló 20-as szemafor sem rossz, nem több, mint 40 fok felfelé… A célt már teljesítõ sporik ott röhögnek a hátad mögött, karba tett kézzel: na, ugye finom….ezt nem szabad kihagyni!! Nagy kihívás, a terepíjászat minden szépsége itt van. Csak az esõ nem….hál’ Istennek az kimaradt. Valahogy azt nem bánom. Az elsõ nap a nehézségek ellenére 10 ponton belül az elsõ 5 CU-s, néhány ponton belül a BB-sok. A második nap –ahogy az lenni szokott- jobban szór. Szép volt, és nagyon kemény. Már nagyon várom a következõt.
This entry was posted on szerda, május 2nd, 2007 at 09:25 and is filed under Íjász hírek. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.
Comments are closed.