Peac Ijász szakosztály

Az elsõ tapasztalatok. 

Akik régebb óta ismernek, tudják az egycamos modellek iránti elkötelezettségemet. Egyszerû fenntartás, nincsenek synchron problémák és ehhez képest megfelelõ sebesség -eddig még mindig elég volt.

Egy nagyobb vargabetû (PSE, Hoyt, kétcamos, illetve cam and a half  modellek) után ma már csak Mathews íjakkal lövök, mondhatom élvezettel. Élvezet, mert szépek, jó kidolgozásúak, oda megy a vesszõ, ahova az irányzékot tesszük. Évezet mert kellemes a kihúzásuk. Ovationnal kezdtem, annyira megszerettem, hogy volt belõle három is, és még mindig használom a kedvencemet  a 2006-os 60#-os camo-t szinte minden nap. A markolatot azonban lecseréltem. A Hicks, amit feltettem a fa helyett, sokkal jobb, kevesebb az oldalhiba. A string suppressorokat is kivettem, nõtt a zaj de a pontosság is. Egyre többet hallottam és olvastam a rövid íjakról és arról, hogy most már felejthetõ az a nézet, hogy pontosan csak a hosszú íjakkal lehet lõni. Az Archery Forumon olvasható, hogy egyre több rekord, „personal best” született rövidebb 32, 33, 34, 35”-es íjakkal (Browning Illusion, Bowtech Allegiance, Mathews SWB, Archery Research AR-34 stb.). Gyorsabbak is, mint a hosszú íjak. Nosza, több se kellett, hosszú vívódás után becseréltem az egyik Ovationt egy szép, éjfekete switchire… Elsõ benyomás: szép! Ok, de milyen lõni vele? Itthon, kishazánkban sokunknak van a SWB-vel nálam sokkal több tapasztalata, hiszen nagyon népszerû vadász és 3D íj, meg már nem is a legfrissebb modell, hiszen 2005-tõl forgalomban van, sõt tavaly megjelent az XT, illetve az LD változata is, majd idén a könnyített „slim-limb” leszármazott, a Drenalin is piacra került. Mindemellett az eredeti SWB-et céllövészetre eddig kevesebben használták itthon (nemúgy külföldön). Ok, nézzük, mit tud! Y-stabi, csuklószíj fel, hosszú és oldalstabi beállítás, SureLoc Challenger/Beiter páros felpattintva, no meg az elmaradhatatlan trikolor és monogram. Peep be, D-loop fel, (gyári közép bandázs lecserélése, mert túl vastag, Gál Zoli: köszönöm), suppressorok ki, aztán hajrá. Nos, a SWB nem véletlenül nyerte meg a 2005-ös H2H tesztet! A húzás síma, álomszerû, az íj beáll a kézbe, stabil, a karok tényleg a vízszintesig hajlanak. Stabilabban áll, mint az Ovation, pedig az sem rossz! A lövés olyan, mintha semmi sem történne. Nincs ugrás, nincs rezgés, ott marad a kézben. Rövid belövés után legalább olyan pontosnak bizonyult, mint az Ovation. Tényleg van ebben a rövid íj teóriában valami. A rövid is pontos, ha az ember is az. Kb. az 500 lövés után azt kell, hogy mondjam, a sebesség növekménynek (18 fps-el gyorsabb az Ovationnál) összesen egy ára van: nem szabad durva hibát csinálni a lövés menetében. Korrekt húzást, stabil célzást és finom elsütést igényel. Rögtön „megérzi” az idegességet, a feszült, türelmetlen lövést. Fegyelemre tanít. Ha azonban minden rendjén van, mindent úgy csinál, mint a tényleg jóindulatú Ovation, csak éppen sokkal gyorsabban. Most még a régi 3-39/440-es ACC-vel tesztelem, de már alig várom, hogy megvehessem a 300-as Triple-t, vagy (álom???) a 450-es CX NanoXR-t hozzá. Azzal lesz az igazi. Ha valaki tehát rövid íjat akar, jól beállítja, behangolja, nagyon pontosan lehet vele lõni. Élvezet a SWB-el dolgozni, mondhatom. Ha azonban az íjász a saját lõkészségével, annak fejlesztésével nem törõdik, az megbosszulja magát. Sokkal inkább, mint a hosszú, lomhább íjaknál. Nem fognak összerázódni. Az emberen (íjászon) mégiscsak több múlik. De ne féljünk a 32-34”-es íjaktól. Fantasztikus teljesítményre képesek, ha jó kézben vannak! Gondoljunk csak Chris White 711/720-as világrekordjára!

This entry was posted on hétfő, július 2nd, 2007 at 11:50 and is filed under Íjász hírek. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Both comments and pings are currently closed.